Napjaink leglátványosabb farsangi alakoskodása a Mohácson lakó délszlávok
csoportos busójárása. E busók fából faragott álarcokban jelennek meg,
mozgásuk, viselkedésük rituálisan meg van szabva. A busóálarcot eredetileg
csak a felnõtt sokác férfiaknak volt szabad felölteniük, a legények
másfajta álarcot viseltek.

Az farsangi alakoskodók általában kis párbeszédes jeleneteket is elõadnak,
ilyenkor kerül színre a tréfás halottasjáték vagy lakodalom is. A farsangi
lakodalmas játékok közül leglátványosabb a nyugatdunántúli rönkhúzással
összekötött mókaházasság. A kidöntött fát húzták végig az úton a
leányokból, legényekbõl álló párok. A menet közben bohókás esküvõ
játszódott le. A rönkhúzást olyankor rendezték meg, mikor a községben
abban az évben nem volt lakodalom.

Régebben az ország sok részén szokás volt húshagyókedden a pártában maradt
leányokkal tuskót húzatni.

Szokásos volt a farsang idején a lányok, asszonyok külön farsangolása is.
A farsang gondolatköre elsõsorban a házasság témája körül forgott. Azokat
a lányokat, akik pártában maradtak, farsang végén szokás volt kicsúfolni.
Szatmárban pl. kongóztak: húshagyókedden a pártában maradt lányok ablaka
alatt pléhdarabokat ütögettek a fiúk. Zoborvidéken a farsang utolsó elõtti
vasárnapját Talalaj-vasárnapnak (talalaj-vasárnapi énekek), míg farsang
vasárnapját Sardó-vasárnapnak nevezték (sardózás).

forrás: http://hungaria.org/hal/folklor/index.php?halid=3&menuid=50#34